2012. december 17., hétfő
Téridő
Kozmikus tudat, mindenség ismeret,
az örök egységben mindig jelen van.
Szerelem eső,
szabad gondolat.
örök áramlás a
fuvalattal, szellővel,
széllel.
2012. december 10., hétfő
alkotás
Alkotás, kép. Fűrész, észe a fakivágás részének. Egyensúly, arc jobb és bal oldala. Vág, fűrészel jobbra és balra hintázva halad mélyebbre és mélyebbre, míg elvágódik a fa. Fém és fa harca óvatosan dolgozik. Új természet kép jön létre. Minden változik, mozog, akár a fűrész mikor vág, fűrészel. Túl közel a fához a fűrész a fába jut. Aki meghalt nem álmodik, akár a kivágott fa. Ezért védem a fákat, hadd álmodjanak.
2012. szeptember 30., vasárnap
Magyar Világ Gyermekrajz Múzeum
Kékesi Raymund
2012. szeptember 22., szombat
2012. május 17., csütörtök
Hogy a szővésről beszéljek ez azért van mert ez fűszerezte életemet, és ütköző pont is ez volt életembee. Ha legelején kezdem el úgy gyermek éveimre pillantok vissza amikor a kender feldolgozását a nyövessel kezdtük el, áztatuk majd kimostuk a folyó vízen, szétrakva az udvaron és a kertekmellett száradtak aszép kévék.
Amikor a pozdorja jól kivolt száradva, törtük, tiloltuk, vonogaltuk míg a törőszakadék is guzsalyra került. Fontunk ahosszú téli estéken és felmatoláztuk, hogy bánni tudjunk a nyállal telitett fonalakkal.
Szapultuk, vagy forraltuk, kemencéztünk. Kiszáradva elszortiroztuk azt szöttünk bwelöle amire megfelelt. A durvájából zsákot, duszát, szénáslepedőt, majd afinomabb vékony szálakból komoly háztartási szőtteményeket: abroszt, lepedőt, párnahéjat, törölközőt, takaróruhát, inget, gatyát. Ezeknél még érdekesebb volt a párna ésderekajtok amit megkentünk és úgy ttöltöttümk meg. A pehely ráragadt a párna belsejére és a tollut nem eresztette ki. Kézimunka vásznakat is így szöttük, ezentanultam meg keresztszemest varni. Ez már akkor is divatos volt. A szép szálas kenderből csipkét horgoltunk.
A szövest a fonal vetésel keezdtem el, felhúzás és fogdosás könyen ment. A felvágott anyagot szöttem meg legelőre, úgy éreztem ez áll legközelebb hozzám. A rongycsíkokból rakocsgattam egymás után, az alakok határvonalait próbáltam lerögzitteni..."-Így emlékszik vissza Izsó Anna szövőnő gyermekkorára.
Amikor a pozdorja jól kivolt száradva, törtük, tiloltuk, vonogaltuk míg a törőszakadék is guzsalyra került. Fontunk ahosszú téli estéken és felmatoláztuk, hogy bánni tudjunk a nyállal telitett fonalakkal.
Szapultuk, vagy forraltuk, kemencéztünk. Kiszáradva elszortiroztuk azt szöttünk bwelöle amire megfelelt. A durvájából zsákot, duszát, szénáslepedőt, majd afinomabb vékony szálakból komoly háztartási szőtteményeket: abroszt, lepedőt, párnahéjat, törölközőt, takaróruhát, inget, gatyát. Ezeknél még érdekesebb volt a párna ésderekajtok amit megkentünk és úgy ttöltöttümk meg. A pehely ráragadt a párna belsejére és a tollut nem eresztette ki. Kézimunka vásznakat is így szöttük, ezentanultam meg keresztszemest varni. Ez már akkor is divatos volt. A szép szálas kenderből csipkét horgoltunk.
A szövest a fonal vetésel keezdtem el, felhúzás és fogdosás könyen ment. A felvágott anyagot szöttem meg legelőre, úgy éreztem ez áll legközelebb hozzám. A rongycsíkokból rakocsgattam egymás után, az alakok határvonalait próbáltam lerögzitteni..."-Így emlékszik vissza Izsó Anna szövőnő gyermekkorára.
2012. március 18., vasárnap
Hol itt vagyok, hol ott vagyok, a világmindenségé vagyok.
Kandikál a nyári napsugár. Ontja álmát napmeleget vágyóknak. Belső fény felragyog, izzik a lélek. Hancúroz a kiscica, játszik a fénnyel.
Hol itt vagyok, hol ott vagyok, a világmindenségé vagyok.
2012. február 1., szerda
Így nő a fa is.
A természet harmóniáját a négy elem, a föld, levegő, víz és tűz egyensúlyban tartása határozza meg. Aranyegyensúly melyet az örök egyensúlyozás jellemez. Így nő a fa is.
2012. január 30., hétfő
szappanbuborék
Igazi álom,
mely itt él velem akár a buborék.
Dagad, növekszik,
tágul akár a virág,
vagy a világ.
Mikor már nem tud tovább feszülni, szétpattan mint a szappanbuborék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)